Egy amerikás cimborám szerint egyébként a probléma inkább az iskolázatlan, lumpenkedéssel egyébként is fertőzöttebb rétegeket érinti. A tanult, kultúrált emberek, akiknek van célja az életben, azok próbálnak adni magukra, több-kevesebb sikerrel (és semmiképpen sem tömeges körükben a tárgyalt mértékű elhízás, tehát európai mértékű 5-10 kilós felesleggel esetleg küzdenek, de nem 100-150 kilónyival).
Nemtom hogy ez igaz-e.

A stramm, normál stresszkezelőkével rendelkező embert (mint pl. Te is) megerősít általában egy komoly szembesítés. Akinek már elfáradt ez a része, hát, azt sajnos inkább visszaveti,ha nem hagyja hidegen.De, ha talál sokkal erősebb motivációt,elkezdenek alakulni a dolgok.

A szeretet is érdekes: az “etetéses” szeretet kompenzatorikus, de gondolom, az adott helyzetben adott érzelmi alapokon az akkor választott lehető legjobb megoldás(nak tűnik).

A kiközösítés meg nagy úr. Amikor még ellen-példa voltam, mert nagyon sok súlyt vesztettem a toxoplazmás kezelések miatt, hetekre romba döntött két idióta cicalány utcai röhincsélése (az első nagyobb sétám alkalmával) és jó hangos megjegyzése “Te, szerintem ez meg rákos”.
Valahol mindegy,hogy kövér vagy vagy gebe,vagy cigizel vagy iszol vagy drogozol, a probléma megoldásának elkezdéséhez elementáris az a szeretet (érzelmi biztonságos háttérre gondolok), amit kapni kell, és el kell tudni fogadni.

A megoldás…hát tényleg nincs is egy általános képlet, de mivel a probléma tömeges, nálunk is, szerintem jó lenne, ha sokféle stratégia, program, önsegítő klub felbukkanna..úgy tudom, USA-ban van Anonimus Túlevő Közösség is.

Magamról annyit, hogy éppen életmódot váltok. 174 cm / 131 kgról indultam. Kb. 8 évig hitegettem magam, hogy akinek nem tetszem nem néz rám, meg hogy jól vagyok én így. Aztán 30 évesen rájöttem, hogy változtatnom kell. Jelenleg kettlebellezem, figyelek az étkezésemre, úgy overall, törődök magammal! Én nem fognék mindent a szeretethiányra, pedig nekem is problémás a családom. Igazából a kövérség egy szint után igénytelenség. Igénytelenség önmagaddal szemben. Ezt nagyon nehéz beismerni és szembe nézni vele, mert fáj. Ennél már csak a változtatás nehezebb, a kényelmes dolgok feladása, a tespedés, lustaság legyőzése.

Fontos a tudatosság, a nem ész nélküli váltás (ezekről is sokat ír Péter, hála érte), szerencsére a mérnöki vénám itt is segített: józan végiggondoltam, és nem két hét alatt vártam az eredményeket.

1 év alatt 16 kg ment le, sokkal fittebb és erősebb vagyok, és bezony a derékkörméret is csökken. Azonban még legalább egy-két év amíg elérem az áhított súlyt. Nehéz türelmesnek lenni, de megéri.

Kívánok mindenkinek sok sikert az egészséges élethez, a mozgáshoz, és erőt a változáshoz. Péternek pedig köszönöm a blogot, azt hogy megosztja tudását másokkal. Nagy élmény volt, amikor két héttel ezelőtt előröl végigolvastam.

Üdv,

H.